Na, ilyet még úgysem csináltam!

Folyamatosan bajban vagyok a kilókkal. Szerencsére van akkora akaraterőm, hogy ha már kezd nagyon kínos lenni a helyzet, akkor megszívom magam és teszek ellene. Ez a helyzet azonban legalább egy évben egyszer előáll, és már kezdem nagyon unni. Ezért így, hogy újra elérkezett az évnek a szenvedős szakasza, úgy gondoltam, segítek magamon egy kicsit, némi önmotiválással, inspirációval, és létrehozok egy felületet, ahol kiteljesedhetek, megpihenhetek. 

Nem titkolt célom emellett, hogy kicsit - a magam számára is - új színben tűntessem fel ezt a nagy diétázósdit. Elegem van abból, hogy ciki súlyproblémával küzdeni és erről beszélni. Basszus, a fél életem ezzel telik, szeretném kellemetlenségek nélkül viselni, ha már ez jutott. 

Az van, hogy egyszerűen ki nem állhatok mozogni. Illetve ez így nem igaz, szeretek sportot űzni, ha van kivel, ha van kedvem. De az, hogy heti háromszor, muszájból el kelljen menni futni, vagy edzeni... na azt nem bírom. Persze rákényszerül az ember, ha felszed jópár kilót, de valószínűleg a mozgás nélkülözése a fő ok, hogy mindig itt lyukadok ki... de még mindig inkább ez, mint a heti háromszori kínszenvedés.
A másik, hogy imádok mindent, ami édes. Egész sokáig el tudnék éldegélni péksüteményeken, csokin és kávén. Épp ezért, miután jött a sok hónapnyi megszorítás, az az első, hogy teletömöm magam ilyenekkel, és lám, egy két hónap alatt vissza is jött az egész. De hát mit tehetnék, ha olyan finomak..?!

Már az ünnepek előtt elhatároztam, hogy na, januárban nekilátok lefaragni a fölösleget. Ennek az lett a következménye, hogy az ünnepek alatt mindenből feltankoltam, mondván nem baj, januártól úgyis lemegy. 
Aztán tegnap eljött a nagy pillanat, mikor is rá kellett állnom a mérlegre: a versenysúlyomhoz képest mintegy 14 kiló pluszt mutatott a kis szemét. Aztán persze már rögtön láttam azt is, amit eddig a tükörben eddig nem voltam hajlandó észrevenni: bizony nagyon is feltűnő lett ez a felesleg. 

Szóval megvan a kitűzött cél, megvan a kis menedékem nehéz napok esetére, azt hiszem, ideje belevágnom!